Pávai István honlapja

Új Magyar Szó (Bukarest),  2006.09.13.

Közös folklórérdekek

Gergely Edit interjúja Richter Pállal, Pávai Istvánnal és Németh Istvánnal

 

A népzenei örökség megőrzését korszerűsítő magyar-román folklórarchiválási együttműködés indul a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Román Akadémia Constantin Brailoiu etnográfiai intézete között. Richter Pál, a budapesti népzenei archívum vezetője, Pávai István tudományos kutató és Németh István, a hangarchívum mérnöke a kétnapos előkészítő munkába avatott be Bukarestben.

   - Gergely Edit: Úgy tudjuk, a 80-as években Székelyudvarhely környékén, akár a Haáz-porta gyerekszobájában rögtönzött stúdiókban archiváltak hangfelvételeket.
   - Pávai István: Ez a történet arról szólt, hogy akkor Székelyudvarhelyen nem lehetett hozzájutni azokhoz az archív anyagokhoz, és nem is lehetett volna kiadni, hiszen Budapestről ideadták volna szívesen a régi udvarhelyi gyűjtéseket, Vikár Béla, Bartók, Kodály gyűjtéseit, de ezeket nem lehetett hivatalosan kiadni, és akkor egy olyan módszer keletkezett, hogy az akkor Udvarhelyen magyartanárként működő Katona Ádám szervezett diákcsoportokat, akik faluról származtak, és velük újraénekeltette. Én voltam akkor a "stúdió", aki magnóra rögzítetten - ebből meg is jelent egy Hess, páva! hanglemez, 90-ben.

   - Innét mekkora ugrást jelent a mostani kétnapos tárgyalás?
   - A román kollégák már előző években is jártak nálunk archiválás céljából, de azért is, hogy a magyarországi románoknál kutatásokat végezzenek, mind a hagyományos román falvakban, mind pedig szociológiai jelleggel, modern jelenkutatást a Budapesten munkavállalóként tartózkodó románoknál.

   Az együttműködés azonban messzire nyúlik bissza, hiszen Bartók és Brailoiu nem csupán jó munkatársak, hanem nagyon jó barátok is voltak és az, hogy a 30-as években eredményesen lehetett csángó népzenekutatást végezni - például Domokos Pál Péter után Lükő Gábor, Balla Péter - , ez is annak köszönhető, hogy Brailoiu őket nagyon segítette annak idején a budapesti kutatók kérésére, és ez a jó kapcsolat a későbbiekben is megmaradt. Az volt a lényeges, hogy ezt az archiválási rendszert, amit kidolgoztunk az intézetben - egy multimédiás rendszerről van szó, mely kimondottan folklórarchiválásra van kifejlesztve - a románok látták nálunk, és ők szeretnék itt is alkalmazni.

   - Milyennek sikerült az egyeztetés első körben, mit sikerült felmérni?
   Richter Pál: Azt hiszem, nagyon eredményesek voltunk. Egyrészt láthattuk, hogy a Brailoiu intézetben milyen magas szintű és naprakész volt a kutatással, gyűjtésekkel párhuzamosan az adatoknak a regisztrációja. Az ő kutatásukat nagyon sok adatlap segíti, az igaz, hogy számunkra kissé furcsán, külön kezelik az adatok szöveges és zenei részét, viszont a különböző keresztutalásokkal ezeket össze tudják kapcsolni. Amiben mi előrébb tartunk: az anyagok megmentése, digitalizálása, illetve a zenei anyagok lejegyzése. Bukarestben sajnos ezzel eléggé el vannak maradva, tehát 40-50 éves szalagok vannak nagyon nagy számban, amelyek digitalizálását záros határidőn belül meg kellene tenni ahhoz, hogy megmaradjanak. Az együttműködés jól indult: a kollégák megengedték nekünk, hogy azokat az adatlapokat, amelyek magyar vonatkozású gyűjtéseket tartalmaznak, megtekinthessük, sőt, róluk fotómásolatokat készítsünk. Mi fölajánlottuk, hogy a mi intézetünkben levő román anyagokból fogunk számukra másolatokat juttatni. Mint kiderült: a legrégibb román hangfelvétel nálunk, Budapesten van.

   - Volt valami sajátosság, amit a román partnernél észlelt?
   - Németh István: Ugyanazok a feladatok vannak itt is, mint nálunk: az elmúlt száz évnek a hangfelvételeit - hogy csak a hangról beszéljünk - meg kell menteni, és a következő generációnak átadni. Ugyanazok a problémák, hogy ha nem megy újabb és újabb hordozóra és nem digitalizáljuk, akkor ez az anyag megsemmisül, itt is, ott is. Mi ebben előrébb tartunk, mert hamarébb tudtunk hozzákezdeni, de a technikai feladatok azonosak mindkét intézményben. A technikai felkészültség mindig pénzkérdés. Mindenütt egyenetlen a műszer- és gépellátottság, egy-egy pályázatból be lehet szerezni egy-egy készüléket, és a teljes rendszer kialakítása mindig több év feladata.

   - Az együttműködés a pályázásban is kifejlődik?
   R. P.: - Anélkül, hogy bármiféle erőltetett tematikát kellene megalkotni egy ilyen pályázathoz, ma-gyar-román viszonylatban annyi a közös érdek, a két nyelvterület erősen egymásba van csúszva nagy területen, és hál’ istennek a folklórgyűjtések jól, és viszonylag párhuzamosan haladtak a XX. században tehát ez nagyon jó lehetőséget ad a közös pályázásokra.
   P. I: - Mi felajánlottuk, hogy ebben is partnerek leszünk, akár úgy, hogy olyan európai uniós pályázatban lehet részt venni, ahol ezt lehessen támogatni - hiszen itt éppen azt tapasztaltuk, hogy olyan 50-es években gyűjtött magyar anyag is van - mind a moldvai magyarok, mind erdélyi magyarok köréből -, ami nem volt eddig ismert a romániai magyar kutatás előtt sem, publikációkban sem találkoztam vele. Azt hiszem, nincs jelentősége, hogy meghatározzuk, ki miben első: hiszen fonográf gyűjtésekben a magyarok voltak az elsők Európában, de a gramofon felvételek rendszeres készítésében a románok hamarabb léptek. Az a fontos, hogy egymással együttműködve a jó és negatív tapasztalatokat feldolgozva jó megoldásokat találjunk. Az anyag az interneten hamarosan elérhetővé válik. Már most is ajánljuk a www.zti.hu honlapját, a főoldalról több mint 7000 dallamot meg lehet hallgatni, le lehet tölteni - ingyen. Az eddigi teljes archivált anyag 11 ezer órányi hangfelvétel - 11 év alatt.