Pávai István honlapja

Kossuth Rádió, Szülőföldünk - Határok nélkül, 2005. június 17.

Ne csángózz!

Veres Emese Gyöngyvér interjúja Pávai Istvánnal

V. E. Gy.: "Csak a külvilág nevez minket csángóknak, mi nem kedveljük, és nem használjuk ezt a kifejezést. Egyszerűen magyarnak tartjuk magunkat." Ezt nyilatkozta a Moldvából Moldáviába elszármazott Kósa Antal püspök, aki ugyanitt arról is beszélt, hogy van egyet nem értés a magyar identitásukat megtartó és nem meg-tartó csoportok között szülőhelyén. Az eredetileg népzenei gyűjtéssel foglalkozó egye-temi tanár, Pávai István új könyvének is fő témája az identitás. Fő módszere az érintettek önvallomása.

P. I.: Az identitáskutatás viszonylag későn alakult ki, főleg a 90-es évek óta lehet erről itt szabadabban beszélni. Az identitás-interjúk a 90-es évek elején készültek, és nagyon árnyalt képet nyújtanak arról, hogy mit gondolnak magukról a csángók, a saját megne-vezéseikről, a vallásuk és etnikai identitásuk kapcsolatáról és más hasonló témákról. Népzenekutatóként indultam, és már találkoztam ezekkel az identitás-problémákkal, de akkor két dal között egy-egy ilyet is felvettem. Később, amikor rádiós voltam a Maros-vásárhelyi Rádiónál Peremvilág című sorozatom volt, ami több mint száz adást megélt, és ebben szórványkisebbségek kérdéseivel foglalkoztam, és kimondottan kerestem eze-ket a témákat, és részben ennek a rádiós munkának az eredménye ez az identitásvizsgá-lat -- mondta Pávai István. Másrészt itt zeneileg több olyan téma is felmerült, bizonyos dallamoknak a kötődése, a Szent István, a magyar szentek tisztelete, csángó himnusz, stb. és az ezzel kapcsolatos a mai kornak az átalakulásai a csángók körében. Másrészt a Jajnótás tanulmánnyal azt próbáltam bizonyítani, hogy olyan jelenségek, mint a strófa-bővülés, ami az erdőségben nagymértékben megvan, ez Moldvában is csírájában megta-lálható, ezáltal a moldvai magyar népzene és az erdélyi népzene kapcsolatára kívántam felhívni a figyelmet.

V. E. Gy.: - Ezek máris jól rávilágítanak arra, hogy milyen is a moldvai csángók identitástudata, hiszen itt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a zene teljes mértékben az életük része, identitásuk kifejezése, akárcsak a vallásuk.

P. I.: Az ő identitásuk egy másfajta, de ha jobban meggondoljuk, nem is az övék másfajta, hanem a mienk, a mi nemzeti identitásunk a nemzeti romantika, a nemzetállamok kiala-kulása korában formálódott ilyenné, amit mi itt természetesnek érzünk. Őnekik annál korábban létező identitás volt, ahol nem egy nagy nemzetben gondolkoztak falusi embe-rek, hiszen nem is tudták mettől-meddig vannak magyarok, a kis körzetükben tudtak tájolódni, amíg vásárokba, búcsúkba eljártak, azt a területet ismerték, biztosak voltak. hogy az az övék, és minden távolabbi egy messzi dolog lehetett akkor is, ha magyar és akkor is, ha nem magyar.

V. E. Gy.: - Ezt a magyarságot mindenféleképpen kimondják.

P. I.: Először is, őnáluk ez intim kérdés, hiszen vegyük észre, hogy ők egy számukra idegen országban élnek, idegen közegben, és ha bárki ilyen helyzetbe kerülne, tudunk példát a modern világból is, hogy Amerikába vagy bárhová nagyon sok magyar ment, ott nem kérkedett azzal, hogy magyar, hiszen ezzel esetleg hátrányba került. A magyarság meg-élése egy intim szférában történt a családon belül, amikor riporterként kérdezzük tőle, hogy magyar-e vagy nem, ez eleve indiszkrét kérdés, ez olyan, mintha azt kérdezné, hogy homoszexuális-e vagy nem. Akik még beszélik a magyar nyelvet, és akik éneklik ezeket a dalokat, egyértelmű a magyarságuk, tudják, hogy magyarok, nem olyan értelme van a magyarságnak, mint azoknak, akik a magyarságot azon keresztül tartják értéke-lendőnek, hogy piros-fehér-zöld zászló, magyar himnusz, stb, hanem másfajta magyar-ságuk van, egy regionális magyarságuk. Ez azért nem annyira fontos, hogy ezt hangsú-lyozni kelljen állandóan, ez olyan része az életnek, minthogy ilyen vallásúak vagyunk, vagy kék a szemünk, vagy szőke a hajunk. Amire kitérnék, az a csángó megnevezés, mert ez itt több vitát is kiváltott. Az is egyértelművé vált számomra, és az interjúkból kiderül, ha végigolvassuk, hogy ők ezt a csángó nevet mindig is gúnynévként tekintet-ték. Hiába keressük, hol vannak a csángók, nincsenek, mert senki nem akar csángó len-ni, mert ez gúnynév. Már belőlük cseperedő értelmiségiek is azért változtatták meg a Csángó Újságként induló lapnak a nevét Moldvai Magyarságra, mert sértőnek érezték. Én kicsit furcsának találtam, hogy a néprajzosok ezt minden meggondolás nélkül rájuk ragasztották, és ma is rajtuk hagyják, holott ők ezt nem szívesen veszik.